A rotavírusról
Védőoltások
Sokan nem tudják, de a vakcinára támogatás is igényelhető!
Az oltóanyagra települési támogatást lehet igényelni. Ehhez ki kell tölteni egy formanyomtatványt (mi a gyerekorvostól kaptuk), melyet a helyi önkormányzatnál kell kitöltve leadni. Ezután következik egy hozzávetőlegesen 30 napos elbírálási időszak. A támogatást elnyerő pályázók a vakcinát 70% támogatással tudják megvásárolni.
A mi történetünk
A bölcsi kezdéstől számítva a második hét végén jártunk, amikor este lefekvés után nem sokkal arra ébredtünk, hogy Alíz szobájából furcsa hangok szűrödnek. Olyan hangok, amit ez idáig nem hallottunk. A szobába lépve szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a gyerek hányt. Nagyon nehéz éjszakánk volt aznap. A feleségemmel együtt mind a hárman a földön töltöttük az éjszakát, hol én, hol a feleségem dajkálta a gyereket. Próbáltuk itatni kortyonként, de nem maradt meg benne semmi. Reggel az első utunk az ügyeletes orvoshoz vezetett, de kiszáradás jeleit akkor nem látta, így javaslatára otthonunkba távoztunk. A tünetek rosszabbodása esetén javasolta, hogy menjünk vissza. Gyorsan telt az idő és a délelőtt is hamar elszállt. Alíz továbbra is bágyadt volt, ami a mögöttünk álló éjszakának is köszönhető. Viszont az továbbra is aggasztott minket, hogy csak a kisteáskanálnyi kortyok maradnak a gyerekben. Amint picit többet kapott egyből kijött belőle. Nehéz volt így látni a gyereket! Egymásra néztünk feleségemmel és mondtuk: „Vigyük be a korházba!” A korházba érve viszonylag rövid időn belül megvizsgálta gyereket egy orvos, aki megállapította, hogy már kezdeti kiszáradás tünetei látszanak. A reggeli orvosi vizsgálat és a kórház között csak pár óra telt el. Jó döntés volt bemenni a kórházba. Alíz infúziót kapott, és ettől kezdve folyamatosan figyelni és jegyzetelni kellett a bevitt folyadékmennyiséget. A kis betegünket benntartották, édesanyja maradt vele éjszakára.
Másnap reggel első utam egyből a korházba vetetett, hogy leváltsam, a feleségem. Szerettem volna ha hazamegy és pihen egy kicsit. Látszólag úgy tűnt minden rendben van. Alíz nem hányt már, de bágyadt volt még, viszont a tegnap délelőtthöz képest úgy tűnt, jobban van már. A feleségem is úgy számolt be, hogy viszonylag jó éjszakájuk volt. Majd amíg mi vártunk anya visszaérkezésére, jött egy nagy csomag a pelusba. Mondanom se kell, hogy a gyerek háta közepéig ért a fosi. Jeleztem egy nővérkének, aki közölte a „jó hírt”, miszerint a gyereket el fogják különíteni, és a fertőző osztályra kerül. Egy másik korterembe ahol már nincs anyaágy. Mikor feleségem elindult otthonról hívott, hogy most indul a kórházba, közöltem vele, hogy ne ijedjen meg, de áthelyeztek minket megfigyelésre a fertőző osztályra. Mondanom sem kell gondolom, hogy ilyenkor mi zajlott le mind a kettőnkben… Látszólag Alíz bágyadt volt és kimerült. Mivel nem volt anyaágy a kórterembe, így valahonnan akár a föld alól is elő akartam keríteni a feleségemnek egy ágyat, hogy ne a földön kelljen aludnia. Elszaladtam egy üzletbe és vettem felfújható ágyat, amivel siettem vissza a kórházba. Leírhatatlan idegállapotban voltam.Visszaértem a kórházba Alíz aludt, halkan beszélgettünk a nejemmel, amikor hirtelen Alíz kinyitotta a szemét, rám nézett és elkezdett sírni keservesen, közben mondogatta, hogy: „Apa! Apa! Apa!” Átöleltem és mondtam: „Itt van Apa Kicsim! Itt vagyok!” Majd hirtelen elkezdett remegni, nyöszörögni és kocogtak a fogai. Teljesen el volt kékülve a bőre. Megijedtünk mind a ketten! Azt hittük lázgörcsöt kapott. Feleségem szaladt a nővérszobához, hogy jöjjenek segíteni, mert nem tudjuk, mi történik a gyerekkel. Majd kisvártatva megjelent egy nővérke, és nem sokra rá egy orvos is. Kiderült, hogy a tünetet, amit Alíz produkált a hírtelen emelkedő magas láz okozta és hidegrázásnak hívják. Másodpercek alatt a normál testhőmérséklete felszökött 39,8°C–ra. Kapott lázcsillapítót, de nem akarta levinni a magas lázat. Apaként mindezt megélni kemény megpróbáltatás volt. A gyerek ápolása mellett a feleségembe is lelket kellett önteni, aki üveges tekintettel nézte Alízt a kórházi ágyában.
Nehéz volt ez, hiszen nekem, mint Apaként és férjként is helyt kellett állnom. Erősnek kellett látszanom, pedig őrjöngeni tudtam volna, mivel olyan érzésekkel találkoztam és olyan dolgokat éltem át, amiket ezelőtt még sosem.
Pár óra elteltével újból adtak egy másik fajta lázcsillapítót, ami végre hatott. Alíz láza elindult lefelé és végre elaludt kicsit. Megkerestük az orvost és kértünk tájékoztatást a történtekről, hiszen a lányunk látszólag csak bágyadt volt, 2 napja már annak, hogy hányt mára a hasa ment. Az orvos próbált a tünetek alapján diagnózist felállítani, de mivel több betegség is állhatott a háttérben így egyelőre, csak találgatni tudott. A számos betegség között a Rotavírus is elhangzott. Erre mind a ketten felkaptuk a tekintetünket és jeleztük, hogy a gyerek kapott oltást. A doki jelezte nekünk, hogy bizonyára tudjuk, de sajnos nincs 100 % védelem. Ekkor jutott eszünkbe, amit a gyerekorvos is mondott anno.
Nem tudtuk mi történik lányunkkal, de már szerettük volna, ha már túl vagyunk ezen az egészen, pedig még akkor nem tudtuk, hogy csak az elején járunk. Az orvos vizsgálatokat rendelt el. Nézték Alíz nyakának / fejének mozgását, hogy mennyire hajlik / biccen a feje. Vért és székletmintát vettek. Mivel nem tudták még mi áll a háttérben bakteriális vagy vírusos fertőzés, ezért a gyógymód egyelőre infúziót volt a kiszáradás ellen, illetve kapott még a lázrohamaira lázcsillapítót. Tudtuk, mire a vizsgálati eredmények meglesznek, időbe telnek. Nekünk annyi dolgunk volt csak, hogy várjunk. Ez nagyon idegőrlő volt!
A vérvétel kimutatta, hogy nem bakteriális vagy gombás a fertőzés áll a háttérben. Ez már előre lépés volt, hiszen azt biztosra tudtuk antibiotikumra nem lesz szükség. Itt csak az idő, ami segíthet, mivel vírusra nincs ellenszer.
Aznap éjjel egyikünk se aludt. A feleségem minden rezzenését leste a gyereknek, de ő látszólag nyugodtan aludt éjjel kétszer kelt enni. Tápszert kért, viszont a kórházban nem akarták, hogy először ezt kapjon, mivel féltek, hogy esetleg kihányja. Szerencsére nem így lett, benne maradt! Az evések alkalmával lassan növeltük a mennyiséget, hogy véletlenül se terheljük meg hírtelen Alíz pocakját. Sajnos még minden tápszeres evést hasmenés követett. A bevitt folyadék gyakorlatilag átszaladt a gyereken.
Alíz folyamatosan kapta még az infúziót, és továbbra is naplóznunk kellett a bevitt folyadékmennyiséget. Amikor a kórházba értem, hogy leváltsam a feleségem és kedveskedjek neki reggelivel, Alíznak újból lázrohama lett. Már megint a semmiből tört elő. Ezután persze nehezen tudtam meggyőzni a feleségem, hogy menjem haza és pihenjen kicsit. De ki tudna ilyenkor lazítani? Végül pár órára mégiscsak hazament, ellátta magát, majd sietett vissza hozzánk. Ez idő alatt Alíz újból rosszabbul lett. Visszatért a hányás, pedig már úgy gondoltuk ezen túlvagyunk.
Teltek a napok Alíz szerencsére nem hányt már, de a széklete az továbbra is arról adott tanúbizonyságot, hogy az emésztése még nincs rendben. Már nem is számoltuk hányadik infúziót kötik be neki, csak vártuk már, hogy ennek vége legyen. Az állapota stagnált, de valahogy ennek nem tudtunk örülni, hiszen a javulást vártuk már türelmetlenül. Aztán hirtelen egyik pillanatról a másikra egyszer csak mintha elvágták volna ezt a rémálmot. Megszűnt a lázroham, csak némi hasmenés maradt. Étvágya továbbra sem volt Alíznak, csak a tápszert akarta inni. De már ez is valami! Konzultáltunk a gyerekorvosunkkal, aki javasolta, hogy adjuk pro biotikumot a gyereknek, az segít visszaállítani a bélflóra egyensúlyát.
Majd az ötödik nap elteltével jött a várva várt áttörés! Láthatóan vissza jött az élet a gyerekbe, játszani akart és ki szeretett volna menni az udvarra.
Alíz végre fogyasztott megfelelő mennyiségű folyadékot, ezért hazaengedtek minket. Erre vártunk már mióta! Bár az ételt még elutasította, de a folyadék már benne maradt. Hazaérve konzultáltunk a gyerekorvosunkkal. Diétát javasolt és említette, hogy a korábbi étvágytalanság után hirtelen sokat fog enni majd. És így is lett! Alíz evett. Nem is evett, hanem falt és habzsolt. Jó kedve volt végre, játszott és eleven volt. Nehéz idő volt ez a családunknak. Még jobban tudatosult bennem, hogy mennyire fontos számomra a gyerek és az ő egészsége!
Mindennek a legvégén megtudtuk, hogy a rotavírus állt háttérben. Ez a csúnya vírus volt, ami hat napra kórházba juttatta a lányunkat. Sajnos a korábbi vér- és székletminta teljes elemzése hosszabb ideig tartott, mint a betegség lefolyása. Amit viszonylag gyorsan meg tudtak állapítani az a fertőzés jellege, azaz, hogy baktériummal vagy vírussal állunk szemben.Az oltásnak köszönhetően enyhébb volt a betegség lefolyása. A napi három-öt hasmenés helyett lett volna legalább tíz-tíz hányás és hasmenése, valamint hosszabb ideig is elnyúlhatott volna a kórházi kezelése.
A vakcina beadása jó döntés volt még akkor is, ha nem úszta meg a vírust. Kisebbik lányunk Milla is megkapta a védőoltást, hiszen mi már tudjuk milyen, ha segít az oltás! A vírussal hol és mikor találkozhatott? Ezt nem tudhatjuk pontosan. Csak az számít, hogy meggyógyult!
